Nagy nehezen

Nagy nehezen eljutottam ide. Tényleg nehéz volt, mert az itthoni számítógép ismét megadta magát és bár elkunyiztam Apa laptopját, egyszerűen mire ágyba dugom a gyereket már semmire nem marad energiám.
Először is köszönöm, hogy nem felejtettetek el végleg és ráadásul még "ki is vagyok pécézve"-ígérem ünnepélyesen, hogy összeszedem magam és megírom a pontjaimat.
Végigolvastam gy- "Káosz" bejegyzését és azt kell mondanom szívemből szóltál.
Pontosan ugyanezt érzem én is. Szeretnék türelmes és mindig mosolygós, dalolós "vanilia illatú" anya lenni. Bűntudatomat igyekszem csillapítani a hétfői babatornával, ahol végre van egy önfeledt óránk játszani és véletlenül sem hangzik el a "nem szabad", "ne csináld"!

Még mindig reménytelenül fogzunk, így az éjszakák is kisebbfajta rémálommá váltak. Kaptunk ugyanis egy babágyat immáron nagyfiúsan, rácsok nélkül. Az, hogy ezt a saját szobájában helyeztük el már árulkodik egyfajta naivitásról. Minden létező éjjelifényt bevetettünk és kivilágítottuk a lakást, hogy a hajnali vándorlásnál ne legyen semmi gondja a fiatalúrnak. Ennél jobban már csak a ferihegyi leszállópályák vannak kivilágítva. (Apa szerint hatékonyabb lett volna, ha apró csokidarabokat helyezünk el a csapás mentén)
Szóval semmi eredmény a hajnali "Aaaaaannnyyyaaa!!" "IIIInnniiii!" ordításokat kivéve.
Pár napig szívattam saját magam, míg úgy döntöttem, hogy az ágy átjön hozzánk. Így annyival jobb a történet, hogy legalább nekem nem kell vándorolnom. Éjszaka minimum 3x kel, de fél kezemmel a hátát simogatva vissza tudom altatni. Vagy nem. Mindenesetre már idejét sem tudom, mikor aludtam át egy éjszakát teljesen. Na mindegy! Majdcsak túl leszünk ezen is.
A másik problémám szintén az alvással kapcsolatos. Ugyanis a gyerekem minden reggel szinte óramű pontossággal 5 órakor ébred. Nem egyszerűen ébred, hanem kipattan és kirohan a konyhába és hangos "Ennnii!" felkiálltásokkal követeli a reggelit. Nos, mindez reggel 5 kor komoly kihívást jelent. Mondhatnátok erre, hogy altassam később! Ne higgye senki, hogy ez nem jutott eszembe, de sajna az én gyerekem úgy van beállítva, hogy este 7-kor nála befejeződik a nap, csinálhatok én bármit! Alszik ülve, állva, fekve... Vagy ordít, mert álmos. (ez a gyakoribb) Szóval nincsen ötletem.
Röviden ennyu, most én is megyek aludni!