2008. november 3.

Nagy nehezen

Nagy nehezen eljutottam ide. Tényleg nehéz volt, mert az itthoni számítógép ismét megadta magát és bár elkunyiztam Apa laptopját, egyszerűen mire ágyba dugom a gyereket már semmire nem marad energiám.
Először is köszönöm, hogy nem felejtettetek el végleg és ráadásul még "ki is vagyok pécézve"-ígérem ünnepélyesen, hogy összeszedem magam és megírom a pontjaimat.
Végigolvastam gy- "Káosz" bejegyzését és azt kell mondanom szívemből szóltál.
Pontosan ugyanezt érzem én is. Szeretnék türelmes és mindig mosolygós, dalolós "vanilia illatú" anya lenni. Bűntudatomat igyekszem csillapítani a hétfői babatornával, ahol végre van egy önfeledt óránk játszani és véletlenül sem hangzik el a "nem szabad", "ne csináld"!

Még mindig reménytelenül fogzunk, így az éjszakák is kisebbfajta rémálommá váltak. Kaptunk ugyanis egy babágyat immáron nagyfiúsan, rácsok nélkül. Az, hogy ezt a saját szobájában helyeztük el már árulkodik egyfajta naivitásról. Minden létező éjjelifényt bevetettünk és kivilágítottuk a lakást, hogy a hajnali vándorlásnál ne legyen semmi gondja a fiatalúrnak. Ennél jobban már csak a ferihegyi leszállópályák vannak kivilágítva. (Apa szerint hatékonyabb lett volna, ha apró csokidarabokat helyezünk el a csapás mentén)
Szóval semmi eredmény a hajnali "Aaaaaannnyyyaaa!!" "IIIInnniiii!" ordításokat kivéve.
Pár napig szívattam saját magam, míg úgy döntöttem, hogy az ágy átjön hozzánk. Így annyival jobb a történet, hogy legalább nekem nem kell vándorolnom. Éjszaka minimum 3x kel, de fél kezemmel a hátát simogatva vissza tudom altatni. Vagy nem. Mindenesetre már idejét sem tudom, mikor aludtam át egy éjszakát teljesen. Na mindegy! Majdcsak túl leszünk ezen is.
A másik problémám szintén az alvással kapcsolatos. Ugyanis a gyerekem minden reggel szinte óramű pontossággal 5 órakor ébred. Nem egyszerűen ébred, hanem kipattan és kirohan a konyhába és hangos "Ennnii!" felkiálltásokkal követeli a reggelit. Nos, mindez reggel 5 kor komoly kihívást jelent. Mondhatnátok erre, hogy altassam később! Ne higgye senki, hogy ez nem jutott eszembe, de sajna az én gyerekem úgy van beállítva, hogy este 7-kor nála befejeződik a nap, csinálhatok én bármit! Alszik ülve, állva, fekve... Vagy ordít, mert álmos. (ez a gyakoribb) Szóval nincsen ötletem.
Röviden ennyu, most én is megyek aludni!

2008. október 19.

Kittybaba szülinapja

Kitty most töltötte be második életévét és anyukája ebből az alkalomból bababulit is tartott.
Mivel Vivi velünk van a hétvégén, így ő is jött velünk. Szerintem ez volt a mi szerencsénk.
Kittyanyu isteni vacsorát csinált és szuper tortát rendelt. Én estére már elígérkeztem a barátnőimhez, így csak leszállítottam a kölyköket és Apa ment értük.
A múltkori nagy "Kittyriadalom"elmúlni látszott, ugyanis egy teljes hétig nem gyepálta a fiamat. Kivételesen csak őt nem , azonban mindenki mást válogatás nélkül.
Szóval megérkeztünk a buliba, ahol rögtön azzal indított, hogy beleharapott a szomszéd kislányba. Aztán a frissen tőlünk kapott Elmo babán volt némi vitája a fiammal de ezt sikerült döntetlenre kihozni egy Nefelejts Fifi baba segítségével.
Én nagyjából ennél a pontnál távoztam és Vivi gondjaira bíztam Pufifejet.
A többit már csak Vivi és Apa elmondásából tudom. A buli még javában tartott, amikor Apa odaért. A megharapott szomszéd kislány a második harapás után távozott. Egy másik kisfiúval is próbálkozott-maradandó nyomot hagyva az orrán. De a kissrácban emberére akadt, mert úgy 5 kilóval nehezebb volt Kittynél és megtorolta a sérelmet. Aztán ők is távoztak megelőzve a további harcot. Mikor már nem volt kit megharapni Apa úgy ítélte, jobb ha ők is hazajönnek.
Összességében jól sikerült a buli. Pufiarc teljesen kimerült estére.
Én eközben a barátnőimmel vacsoráztam. Végre jól kipletykáltuk magunkat. Apa hősiesen helytállt a gyerekekkel és kihasználta, hogy övé a kanapé. :) Valamikor éjfél körül én is hazakeveredtem.
Másnap Apáék babaúsztak én boltoztam. Sajna Apa vasárnap dolgozik és utána csak szerdán jön haza ( ha minden jól megy), mert most műtik a kezét. Úgyhogy sűrű hétnek nézünk elébe.

2008. október 10.

"Fogas" kérdések, álmatlan éjszakák és rendeződő szerelmi viszonyok

Néha úgy érzem sosem jön el az az idő, amikor a gyerekemnek kint lesz az összes tejfoga. Nem gondolkodom távlatokban, megelégszem egyelőre a tejfogakkal.
Szóval fogzunk még mindig/már megint. Nem is emlékszem mikor volt olyan éjszakánk amit teljesen átaludtunk volna. Újabban megint velünk alszik Pufiarc, felváltva ringatjuk és vígasztaljuk szegényt. Olyan az egész, mint valami véget nem érő éjjeli őrjárat.
3 nap tömény láz után remélem ma már jobban alszunk.
Kittyvel is lassan rendeződni látszik a szerelmi viszony. Ma például tökfesztiválon voltunk velük és semmi de semmi agresszív megnyilvánulás nem volt. Aztán betértünk egy cukrászdába és fitness napot tartva rengeteg sütit ettünk amit tömény fehér forró csokival öblítettük le.
Visszatérve a tökfesztiválra-kijut nekünk mostanában a fesztiválokból. Kezdtünk a bor és pezsgőfesztivállal a várban aztán rá kb. egy hétre Vecsésre mentünk káposztafesztiválra és ma a tökfesztivál.
Jópofa volt-egy ovi udvarán tartották. Volt zene, tánc, tökhintó, faragóverseny és este felvonulás töklámpásokkal.
A tánc, körjáték és mondóka már nagyon megy amióta járunk a Csiri-biri babatornára. Casper imádja és nekem is nagyon tetszik. Mostanában már próbálja velem énekelni a dalokat. A táncos koreográfia már nagyon megy.
Lenne még egy csomó írnivalóm, de most annyira fáradt vagyok, hogy inkább az ágyamra szavazok. Mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát!

2008. október 4.

Kitty a törpeagresszor

Kitty tombolós korszakát éli. Ez olyannyira kezd jól sikerülni, hogy kénytelenek vagyunk szétválasztani a csemetéket.
Bevallom nincsen tapasztalatom a témában-ezért is írom le, hátva valaki tud valami okosat mondani.
Már a kezdetek is rázósak voltak, ami Kitty és a fiam kapcsolatát illeti, mára azonban eldurvult a helyzet. Nem elég, hogy az összes játékot elszedi Casperarctól, hanem szinte kivétel nélkül meg is gyepálja, csípi, harapja...stb. Vannak napok, hogy semmi probléma nincsen köztük, de akadnak olyan esetek is, hogy szinte nem lehet őket egy helységben tartani, mert Kitty azonnal terror alá veszi Pufifejet. Egyébként kipróbáltuk, nem csak a fiammal ilyen. A minap az egyik kislányt is homlokon harapta amikor odahajolt megszeretgetni.
Már szegény anyukája nem győz bocsánatot kérni és majdnem sírva hív fel, hogy a náluk vendégeskedő szomszéd kislánynak a száját harapta meg.
Mielőtt mindenki felhördülne, gyorsan leszögezem hogy Kittyanyu mindig elveri, rácsap a szájára, tehát próbál tenni ellene. Kittyn azonban nem látszik megdöbbenés, vagy akármi-egyszerűen teszi tovább a dolgát.
Már mindenkit megkérdeztünk, vajon mit kellene tenni ebben a helyzetben? Természetesen ahány ember, annyi válasz.
A babysitter (óvodapedagógus)azt mondja, hogy Pufiarcnak vissza kellen adnia, mire Kitty annyira megdöbbenne, hogy abbahagyná a dolgot. Mások szerint (mi is leginkább erre hajlunk), ki fogja nőni.
Nem gondolnám, hogy a (majdnem)2 éves gyerekemet arra kellene buzdítanom, hogy csapja szájba a másikat. És, ha sikerülne is! Tud majd különbséget tenni, vagy ő is minden ok nélkül megveri majd a másikat? A másik félelmem (amellett, hogy nagyobb kárt tesz benne), hogy mennyire marad ez meg Pufifejben?
Már nagyon sajnálom Kittyanyut, mert szegény teljesen el van keseredve.
Ráadásul nagyon résen kell lenni, mert vannak esetek, amikor az egyik pillanatról a másikra, teljesen váratlanul támad. Mindenesetre abban maradtunk, hogy egy ideig csak akkor eresztjük össze őket, amikor mindketten mellettük vagyunk és az egyikünk mindig Kittyt figyeli.
A fura az, hogy ha Casper meglátja Kittyt azonnal visítva menekül fel az ölembe, de alig fél perc után már boldogan megy vele játszani.
Ha valaki látott már hasonlót akkor kérem írjon valami tanácsot, hogyan vészeljük át ezt az időszakot!

2008. október 3.

Szülinap után

Visszatértünk a szürke hétköznapokhoz. (Szeretném megköszönni a rengeteg jókívánságot Apa nevében!)
Nagyon jól sikerült a "buli"-kedvenc helyemre a Tortugába mentünk. Apa megszavazta, hogy az általam készített kacsavacsorát tegyük el holnapra és menjünk ünnepelni.
Casperarcot leginkább a körülöttünk mászkáló teknősök kötötték le a kaja helyett. Kértünk etetőszéket is, ami azért volt kissé bonyolult, mert a víz felett ültünk padokon és Pufifejet percenként kellett ki-be operálni a szűk helyről.
Drága Manka! Casperfej kicsit megfázott és folyamatosan folyik az orra, ezért inkább leszavaztuk az e heti babaúszást. (lehet, hogy már Ti nem fogtok minket megismerni amikor találkozunk)

Katasztrófális vásárlás
Múlt hétvégén Apa dolgozott és én kihasználva a rámszakadt szabadidőt összeszedtem Kittybabát és anyukáját és elindultunk csavarogni. Hát, mit ne mondjak nem volt egyszerű. Már a Ferihegy centerben kezdődtek a gondok, amikor Kitty és Pufifej beszabadult egy játékboltba. Az eredeti koncepció az volt, hogy elmegyünk Elmo-t venni, ugyanis Thomas mellett ő lett az új kedvenc. Reméltük, hogy van belőle egy normális és kifizethető darab, de pechünkre csak egy röhögő Elmo-s kulcstartót találtunk potom 2000Ft-ért. Már ezt alig tudtuk kifejteni a kezükből a rengeteg más játék mellett. Így esett, hogy kénytelen kelletlen magunkkal hoztunk egy csillogós műanyag kisbögrét, egy Thomas-os étkészletet és egy buborékfújót. Amit ténylegesen én pakoltam a kosárba az csupán egy fából készült kirakó volt.
Nem adtuk fel, irány az Europark és a játékbolt. Az igazi anarchia ott kezdődött. Casper meglátott egy Fisher P.- os zebrát, amire rá kell ülni és ugrálni lehet rajta, miközben a zebra vágtat és zenél és... Marhára megtetszett neki és már ott elkezdte az ordítást, amiért a zebra a polcon maradt. Szerencsére el tudtam terelni a figyelmét, mert megláttam egy egész polcnyi Elmót. Szóval ki is nézett magának egy hátizsákot és már éppen fizettem volna, amikor odarohant egy teljesen egyszerű "mindenkinekolyanvan"' kismotorral és "Annyaa moooccciiii" felkiáltással randalírozni kezdett az üzletben. Kitty eközben a sorba állított játék babakocsikat kezdte módszeresen tologatni össze-vissza. Alig győztük összeterelni őket és sűrűn elnézést kérni a felfordulásért. Kitty anyukája segélykérőn kérdezte az egyik eladótól, hogy "ugye ez más gyerekekkel is elő szokott fordulni"?-mire az eladó közölte,hogy "Ritkán"!
Még jobban elszégyelltük magunkat és gyorsan kifizettem a motort, mert közben Casperarc döntésre jutott a motor-Elmo kérdésben. Meghozta élete első komoly döntését-bár láttam rajta, hogy kissé szomorú a polcról bámuló Elmó baba miatt.
Természetesen hazafelé már éhesek-szomjasak-pisisek és nyűgösek voltak úgyhogy nagyon sietni kellett.
A zebrára visszatérve másnap elmeséltem az egyik anyukának, hogy mennyire megtetszett, amikor közölte, hogy ő tavaly vett a gyereknek. A borsos ár ellenére jó befektetés volt, mert a gyerek naponta kb. másfél órát lovagol rajta. Invitált, hogy menjünk át hozzájuk és Casperarc próbálja ki, hogy leér-e róla a lába. Elmentünk, kipróbáltuk, még nagyobb szerelem lett. Apának előadtam és beleegyezett, hogy megvegyük . Nagyon rendes volt, mert tudja, hogy az én lelkem sérül, ha nem kapok meg valamit azonnal, így hajlandó volt még aznap elvinni minket. Mondanom sem kell, azóta dugdossuk a dobozt, mert Pufiarc a polctól az autóig ordított amikor meglátta.
Talán az idén sikerül megvalósítani azt a törekvésünket, hogy már jóelőre beszerezzük a karácsonyi ajándékokat. Csak kibírjam addig, hogy nem adom oda!

2008. szeptember 25.

Az én Mr. Darcy-m

Mindenkinek van (remélhetőleg) egy Mr. Darcy-ja. Hogy milyen gyorsan találja meg az már csak a szerencsén múlik. De azt hiszem a lelke mélyén még a legelvetemültebb szinglik is vágynak rá.
Hogy miért pont Mr. Darcy-hoz hasonlítom? Nem, nem a külsőségek miatt. Hanem, mert (aki látta a filmet az tudja) , hogy csak ő szeret úgy minket, ahogy vagyunk. Nem okosabban, szebben, vékonyabban...stb. Úgy, ahogy vagyunk.
Az én Mr.Darcym ilyen. És megvan az a jó tulajdonsága, hogy ezt minden nap a tudomásomra is hozza. Ezért hálás vagyok neki. Nemcsak ezért tartozom neki köszönettel, hanem még rengeteg másért is, de még a világháló is kevés lenne ha mindent fel akarnék sorolni.

Nos az én Mr. Darcy-m tegnap volt 32 éves és ezúton szeretnénk neki Boldog születésnapot kívánni! (remélem idetalál!)

2008. szeptember 12.

Megérkeztünk

Végre sikerült átköltözni és magunk mögött hagyni a cafeblog rendszert. Nem volt egyszerű-részben az időhiány, részben Casperarc miatt, akinek a fogai immáron turbóra kapcsoltak és megszámlálhatatlanul bújnak kifelé. (Na jó, meg tudnám számolni, ha akarnám, de jelen helyzetben inkább dugnám egy oroszlán szájába a kezem, mint Pufifejébe.)


Kezdem magam néha úgy érezni, mintha visszafelé haladnánk az időben. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek aránylag jól aludt a gyereke mindig. Viszonylag kevés álmatlan éjszakánk volt, nem nehezített minket hasfájás és különösebben nagy betegség sem.
Most (életünk 19. hónapjában), mikorra minden rendes gyerek befejezi a fogzást-nos, nála most kezd beindulni igazán.
Egyébként más téren is kezd fura szokásokat felvenni. Idáig örültem, hogy mindenféle nagyobb földhözvágommagaméstorkaszakadtábólordítok jelenet nélkül éltünk, mosolyogtam, hogy gyermekem kissé korán érkező hisztikorszakát milyen jól kezelem. Nos, az utóbbi állítás sajnos egyre több sebtől vérzik és ezt ideje belátnom. Elérkezett a csapkodás, ordítás, dobálás és mini akaratkinyilvánítás ideje. Ezzel még nem is lenne bajom, ha valaki tudna rá egy megbízható ellenszert ajánlani a hideg vízen kívül, de ilyennel még nem találkoztam.
A gyereknevelés szerintem egy reménytelen hajsza az idővel:
Már a szülésnél elkezdődik-nehogy túl korán, illetve későn érkezzen a jövevény. Ha minden rendben megy, jön az első álmatlan, sokszor felkelős éjszakai szoptatós őrjárat. Ha még ez is simán menne, drukkoljunk, hogy ne legyen hasfájós a gyerek! Mert a hasfájás sem jár egyedül ugye!? Hozza magával az éjszakai ordítás és csakkézbentudokelaludni nevezetű haverjait is. :)


Aztán mire az embergyerek nagyfiú/nagylány lesz és letudta életének első 3-4 hónapját, megérkeznek a fogak aminek darabszámát csak a 2 kezemen tudom megszámolni. Eközben még garantáltan kapunk jópár oltást, ami közül minimum egy lázat okoz-már el is telt az első másfél év. Mi most itt tartunk.

Ha valaki most kapcsolódna be "netre-vetett" életünkbe az némi segítségként előzményeket talál a casper2.blog.nlcafe.hu link alatt.