Szülinap után

Visszatértünk a szürke hétköznapokhoz. (Szeretném megköszönni a rengeteg jókívánságot Apa nevében!)
Nagyon jól sikerült a "buli"-kedvenc helyemre a Tortugába mentünk. Apa megszavazta, hogy az általam készített kacsavacsorát tegyük el holnapra és menjünk ünnepelni.
Casperarcot leginkább a körülöttünk mászkáló teknősök kötötték le a kaja helyett. Kértünk etetőszéket is, ami azért volt kissé bonyolult, mert a víz felett ültünk padokon és Pufifejet percenként kellett ki-be operálni a szűk helyről.
Drága Manka! Casperfej kicsit megfázott és folyamatosan folyik az orra, ezért inkább leszavaztuk az e heti babaúszást. (lehet, hogy már Ti nem fogtok minket megismerni amikor találkozunk)

Katasztrófális vásárlás
Múlt hétvégén Apa dolgozott és én kihasználva a rámszakadt szabadidőt összeszedtem Kittybabát és anyukáját és elindultunk csavarogni. Hát, mit ne mondjak nem volt egyszerű. Már a Ferihegy centerben kezdődtek a gondok, amikor Kitty és Pufifej beszabadult egy játékboltba. Az eredeti koncepció az volt, hogy elmegyünk Elmo-t venni, ugyanis Thomas mellett ő lett az új kedvenc. Reméltük, hogy van belőle egy normális és kifizethető darab, de pechünkre csak egy röhögő Elmo-s kulcstartót találtunk potom 2000Ft-ért. Már ezt alig tudtuk kifejteni a kezükből a rengeteg más játék mellett. Így esett, hogy kénytelen kelletlen magunkkal hoztunk egy csillogós műanyag kisbögrét, egy Thomas-os étkészletet és egy buborékfújót. Amit ténylegesen én pakoltam a kosárba az csupán egy fából készült kirakó volt.
Nem adtuk fel, irány az Europark és a játékbolt. Az igazi anarchia ott kezdődött. Casper meglátott egy Fisher P.- os zebrát, amire rá kell ülni és ugrálni lehet rajta, miközben a zebra vágtat és zenél és... Marhára megtetszett neki és már ott elkezdte az ordítást, amiért a zebra a polcon maradt. Szerencsére el tudtam terelni a figyelmét, mert megláttam egy egész polcnyi Elmót. Szóval ki is nézett magának egy hátizsákot és már éppen fizettem volna, amikor odarohant egy teljesen egyszerű "mindenkinekolyanvan"' kismotorral és "Annyaa moooccciiii" felkiáltással randalírozni kezdett az üzletben. Kitty eközben a sorba állított játék babakocsikat kezdte módszeresen tologatni össze-vissza. Alig győztük összeterelni őket és sűrűn elnézést kérni a felfordulásért. Kitty anyukája segélykérőn kérdezte az egyik eladótól, hogy "ugye ez más gyerekekkel is elő szokott fordulni"?-mire az eladó közölte,hogy "Ritkán"!
Még jobban elszégyelltük magunkat és gyorsan kifizettem a motort, mert közben Casperarc döntésre jutott a motor-Elmo kérdésben. Meghozta élete első komoly döntését-bár láttam rajta, hogy kissé szomorú a polcról bámuló Elmó baba miatt.
Természetesen hazafelé már éhesek-szomjasak-pisisek és nyűgösek voltak úgyhogy nagyon sietni kellett.
A zebrára visszatérve másnap elmeséltem az egyik anyukának, hogy mennyire megtetszett, amikor közölte, hogy ő tavaly vett a gyereknek. A borsos ár ellenére jó befektetés volt, mert a gyerek naponta kb. másfél órát lovagol rajta. Invitált, hogy menjünk át hozzájuk és Casperarc próbálja ki, hogy leér-e róla a lába. Elmentünk, kipróbáltuk, még nagyobb szerelem lett. Apának előadtam és beleegyezett, hogy megvegyük . Nagyon rendes volt, mert tudja, hogy az én lelkem sérül, ha nem kapok meg valamit azonnal, így hajlandó volt még aznap elvinni minket. Mondanom sem kell, azóta dugdossuk a dobozt, mert Pufiarc a polctól az autóig ordított amikor meglátta.
Talán az idén sikerül megvalósítani azt a törekvésünket, hogy már jóelőre beszerezzük a karácsonyi ajándékokat. Csak kibírjam addig, hogy nem adom oda!