Kitty a törpeagresszor

Kitty tombolós korszakát éli. Ez olyannyira kezd jól sikerülni, hogy kénytelenek vagyunk szétválasztani a csemetéket.
Bevallom nincsen tapasztalatom a témában-ezért is írom le, hátva valaki tud valami okosat mondani.
Már a kezdetek is rázósak voltak, ami Kitty és a fiam kapcsolatát illeti, mára azonban eldurvult a helyzet. Nem elég, hogy az összes játékot elszedi Casperarctól, hanem szinte kivétel nélkül meg is gyepálja, csípi, harapja...stb. Vannak napok, hogy semmi probléma nincsen köztük, de akadnak olyan esetek is, hogy szinte nem lehet őket egy helységben tartani, mert Kitty azonnal terror alá veszi Pufifejet. Egyébként kipróbáltuk, nem csak a fiammal ilyen. A minap az egyik kislányt is homlokon harapta amikor odahajolt megszeretgetni.
Már szegény anyukája nem győz bocsánatot kérni és majdnem sírva hív fel, hogy a náluk vendégeskedő szomszéd kislánynak a száját harapta meg.
Mielőtt mindenki felhördülne, gyorsan leszögezem hogy Kittyanyu mindig elveri, rácsap a szájára, tehát próbál tenni ellene. Kittyn azonban nem látszik megdöbbenés, vagy akármi-egyszerűen teszi tovább a dolgát.
Már mindenkit megkérdeztünk, vajon mit kellene tenni ebben a helyzetben? Természetesen ahány ember, annyi válasz.
A babysitter (óvodapedagógus)azt mondja, hogy Pufiarcnak vissza kellen adnia, mire Kitty annyira megdöbbenne, hogy abbahagyná a dolgot. Mások szerint (mi is leginkább erre hajlunk), ki fogja nőni.
Nem gondolnám, hogy a (majdnem)2 éves gyerekemet arra kellene buzdítanom, hogy csapja szájba a másikat. És, ha sikerülne is! Tud majd különbséget tenni, vagy ő is minden ok nélkül megveri majd a másikat? A másik félelmem (amellett, hogy nagyobb kárt tesz benne), hogy mennyire marad ez meg Pufifejben?
Már nagyon sajnálom Kittyanyut, mert szegény teljesen el van keseredve.
Ráadásul nagyon résen kell lenni, mert vannak esetek, amikor az egyik pillanatról a másikra, teljesen váratlanul támad. Mindenesetre abban maradtunk, hogy egy ideig csak akkor eresztjük össze őket, amikor mindketten mellettük vagyunk és az egyikünk mindig Kittyt figyeli.
A fura az, hogy ha Casper meglátja Kittyt azonnal visítva menekül fel az ölembe, de alig fél perc után már boldogan megy vele játszani.
Ha valaki látott már hasonlót akkor kérem írjon valami tanácsot, hogyan vészeljük át ezt az időszakot!